A VÍZRENDSZER MAI ÁLLAPOTA

A parkbéli élővízrendszer hossza több mint 4 kilométer, az árapasztó csatornák pedig mintegy 2.5 kilométert tesznek ki. A tó teljes felülete ma is közel 6 hektár. A tavat tápláló patakok közül a Kislán-gi-árok a VADEX Zrt. által erdőként kezelt területen vezet keresztül. A patak nagyvíz idején a mederből kilépve időszakosan széles vízfelületeket alkotva szétárad a sírdomb körül, és egyesülve a Bogárdi-víz.íolyással áztatja a mélyen fekvő területeket. A domb közelében a Bogárdi-árapasztó-csatorna medrének kontúrja elmosódott, részben feltöltődött, eredeti funkcióját nem tölti be. A patak Ny-K irányú útja (vagyis az egykori szerpentin-tó nyugati szakasza) szintén az erdészeti területen vezet keresztül. Erre a szakaszra jellemző, hogy a keskeny, látható vízfelületet széles sávban kísérik a náddal, sással benőtt, különböző mértékben vízzel borított zsombékos felületek.

A partszakaszt végigjárva az északi oldalon egy épített gát maradványait találjuk, amely feltehetően az itt kialakított szerpentin-tó felső szakaszának duzzasztására szolgált, és átjárást biztosított a tavon. Ezt a feltevést erősíti meg az 1927-es kataszteri térkép, amelyen egyértelműen látható, hogy a pataknak ehhez a pontjához út vezetett, és a töltésen épített műtárgy (híd vagy zsilip) is jól kivehető. A partszakaszt délről kísérő árapasztó csatornában a víz sekély és mozdulatlan, partján sűrű bozót nő. 2007-ben egy célzott bejárás során sikerült egyértelműen megállapítanunk, hogy a szerpentin-tó egy jelentős szakasza még összefüggő vízfelülettel megvan a hármas hídtól nyugatra, szintén erdészeti kezelésű területen. A hármas híd után következik a tó gondnokságunk kezelésében lévő része, amelyet legutóbb 1980-ban kotortak. Itt található a legnagyobb nyílt vízfelület a Hollandi-ház szigetével és még két kisebb szigettel a tó nyugati és keleti végének közelében. Területünkhöz tartozik még az északkelet felől érkező és szintén a park tavát tápláló Bozótpatak egy szakasza is. amelyet keletről az Etelkai-árapasztó-csatorna maradványai kísérnek.

Mára a parktó fenekét ismét másfél méter vastag, lágy iszap borítja, s a feltöltődés mértéke az eredeti fenékviszonyokhoz képest még akár ennél is több lehet. (Egy 1896-ban megjelent leírás 4-5 méter mélynek említi a tavat, ma az átlagos mélység nem haladja meg az I métert.) A parti rézsűk a sodrástól kimosódtak, meredekké váltak. így beomlásuk sok helyen megindult. A partvédelmet biztosító rőzsefonatokból már nem maradt semmi, csupán néhány vízből meredező cölöp jelzi a régi partvonal kontúrját. A nádas- és gyékényfoltok a legutolsó kotrás óta tovább nőttek, ami egyrészt a biológiai egyensúlyt veszélyezteti, másrészt a tájképi park szempontjából fontos látványokat szüntet meg. Előülepítő nem lévén, minden a patakok által szállított hordalék a tóban ülepszik le. A parktó feletti halastavak láncolata különböző magánkézbe került. A vízleeresztés összehangolatlansága bármikor ismét veszélynek teheti ki a tavat és a Hollandi-házat. Az árvízveszély megnőtt, hiszen a vízrendszer egyetlen lényeges szabályozója sem működik. Az előző fejezetben részletezi tó nagyrészt náddal benőtt nyugati szakasza az erdészei által kezelt területen zett. 1980. évi beavatkozásokkal az Etelkai-árapasztó-csatorna vizének útját zagygáttal elzárták. Az első keresztgátig még van víz benne (a kettős fehér híd egyike vezet rajta keresztül), de áradás idején az akadály miatt a víz szétterül, és időszakosan elmocsaraso-dik a terület. A tó egyetlen üzemben lévő vízszintszabályozóját, a halráccsal is ellátott, „házilag" készített zsilipet a helyi horgászegyesület működteti. Nagy erőfeszítéseket tesznek, hogy a sokat toldozott szerkezetet szükség esetén megerősítsék, vagy homokzsákokkal pótolják a hiányzó gátszakaszt.