A TÓ HELYREÁLLÍTÁSÁNAK KONCEPCIÓJA

A tórendszer rekonstrukciója ma már halaszthatatlan feladat, és hogy komplexitásával komoly feladat elé állítja a szakembereket. A víz egyrészt a történeti park fontos szerkezeti eleme, tehát a parkrekonstrukció része. így a tájépítészet és a történeti kertek ismeretét feltételezi. Másrészt speciális szaktudást - vízrendezési, hidrobiológiái ismereteket -igényel. A helyreállításhoz azonban nem elegendő a szaktudás vagy a műemléki védelem alatt álló parkok iránti elkötelezett gondolkodásmód. A tórendszer működésének megnyugtató helyreállítását objektív akadályok nehezítik. Megváltoztak a tápláló vízfolyások vízhozamai, a mintegy 170 knv-es vízgyűjtő területen a vízhasználat - vagyis a felsőbb szakaszokon létesíted halastavak feltöltése, illetve leeresztése - szabályozatlan, összehangolatlan. A mezőgazdasági területekről a megváltozott művelés miatt jelentős szennyező anyag, műtrágya kerül a vízfolyásokba.

Sajnos nincs olyan szervezet vagy intézmény a térségben, amely a vízrendszer komplex szemléletű fenntartását biztosítana, és egészen a forrásoktól a befogadó Siócsatornáig karbantartaná a rendszert, vagy akár ezeknek a feladatoknak az összehangolásával intézményszerűen felelősséggel foglalkozna.
Ilyen körülmények között a Festeticskastélypark tavainak, csatornáinak vízminősége függvénye egy olyan rendszernek, amelyre a Műemlékek Nemzeti Gondnoksága nem. vagy csak részlegesen képes hatást gyakorolni. Mi az. amit képesek vagyunk tenni és kötelességünk is? lel kell vállalnunk, hogy legalább az egykori 300 hektáros parkteriilet vízrendszerét - melynek nagy része nincs is a gondnokság kezelésében - megismerjük, és helyreállításáért mindent megtegyünk.

A megismerés, vagyis a történeti kutatás oroszlánrészét Sisa József, majd Alföldy Gábor vállalta magára, és utóbbi irányításával megindult egy tervezési folyamat is. meknek első lépése a helyreállítás fő irányvonalát rögzítő programterv elkészítése volt. A tervet Szabó Gábor. Rédly László és munkatársaik (Tér-Team Kft.) készítették. Tapasztalataikkal és a meglevő dokumentációk rendelkezésünkre bocsátásával komoly segítséget nyújtott Verebics Géza. a Bozótpatak Vízi Társulás elnöke, valamint Sza-nyi-Nagy József és Zsigmond Mihály, a Park-tó Horgász Egyesület elnöke és titkára is.

A programterv munkarészei két fontos témakör köré csoportosulnak. Elsőként a kutatási és a vizsgálati munkarész eredményeire épülve a vízrendszer helyreállításának vázlattervét dolgozza ki. A vázlatién egy olvan. a történeti állapothoz igazodó idealizált állapotot mutat be. amelynek megvalósítása mindenképp hosszú távú feladat. Feltételezi az árapasztó csatornák kitisztítását és a vízkormányzó művek helyreállításával működőképessé tételüket, továbbá a hármas hídtól nyugatra eső elnádasodott tavat ismét kígyózó, nyílt vízfelületként ábrázolja, és a tervek szerint a sírdombot is ismét a kikotort Kislángi-árok vize folyna körül. Másrészt a programterv kidolgoz egy részletesebb - közel enge-délyezésiterv-szintű elképzelést a gondnokság kezelésében lévő vízrendszer rehabilitációjára, melv tervet a közeljövőben európai uniós pályázatunk részeként hasznosíthatunk.

A vízrendszer rekonstrukciója során gondolnunk kell a megváltozott körűiméin ekre. vízhasználatra is. A parktó fölötti tápláló vízfolyásokon az. idők során több új h.il.isió létesült, melyeknek üzemeltetését, szennyezettségét nem ismerjük, leeresztésük általában váratlanul ér. A mezőgazdasági területek művelése során is sok vegyszer és lebegtetett szennyező anyag kerül a vízfolyásokba, amelyeket a süllyc-dékben lelassuló víz hordalékként terít szét tavunkban. Mindezek ellen részben az árapasztó csatornák ha\ áriahelyzetben történő tehermentesítő alkalmazása, valamint a folyamatosan működő biológiai víztisztító és hordalékcsapda jelenthet védelmet. (Az iszaplőgó-előülepítő rendszert a vázlatterv 9. sz. objektumként jelöli.) Az utóbbit az Htelkai-bozót felől érkező víz útjába, a közúti híd után tervezzük megépíteni, de hasonló védelemre lesz szükség a keletről érkező lajoskomáromi - igaz. tisztított - szennyvíz terhelésének mérséklésére, ez esetben is különös tekintettel a haváriahelyzetre. Mindezeknek az elképzeléseknek a megvalósítása olyan volumenű feladat - mind a megvalósítás-kivitelezés, mind az erőforrások előteremtése tekintetében -. hogy csak az érintettek széles körű összefogásával valósítható meg. A helyzetet tovább nehezíti, hogy a kérdéses, tápláló patakok és egykori árapasztó csatornák legnagyobb része magántulajdonban van. vagy bár állami tulajdonban, de a VADEX Zrt. kezelésében. Igy a vegyes tulajdonviszonyok nem kedveznek az egységes kezelésnek.